Száz Pál
IN: Partitúra Irodalomtudományi folyóirat, Évfolyam XVIII. , Szám 1, 2023, 65-100. oldal , ISSN 1336-7307
DOI: 10.17846/PA.2023.18.1.65-100
Absztrakt:
A tanulmány a két világháború közötti magyar próza két kiemelkedő alkotójának két-két művével foglalkozik. Szép Ernő és Markovits Rodion is zsidó családba született, de munkásságukat a felekezetiség keretein kívül fejtették ki. Mindkét szerző írt két önéletrajzi művet, amely többé vagy kevésbé autoetnográfiaként olvasható
– hiszen az önéletíró önnön eredetét, a gyermekkora világát annak kultúrája viszonylatában beszéli el. A zsidó identitás artikulálása Markovits Reb Áncsli és más avasi zsidókról szóló széphistóriák című művében megalapozó jellegű: zárt zsidó közeget ábrázol, melynek a család is része. Ezzel szemben az Anyám kertje című memoárjellegű művében említést sem tesz arról, hogy a családja zsidó. Hasonló ellentmondás található Szép Ernő esetében is, aki a Dali dali dal című önéletrajzi regényben éppen csak megemlíti a főszereplő, apja zsidó identitását a könyv végén. A Felnőtteknek című műve autoetnográfiai memoár, a család és a gyermekkor témáit dolgozza fel, így a zsidó „jegyek” magától értetődően jelennek meg benne. A két író két műve között feszülő ellentmondás arra hívja fel a figyelmet, hogy a narratív identitás megkonstruált, az önéletírás tényei a megalkotottságnak (fabrication) rendelődnek alá.
