Molnár Csilla
IN: Partitúra Irodalomtudományi folyóirat, Évfolyam: XIII. , Szám 2, 2018, 91-100. oldal, ISSN 1336-7307
DOI: 10.17846/PA.2018.13.2.91-100
Absztrakt:
A közelmúlt magyar elbeszélő irodalmában gyakrabban találkozhatunk a gyermek narrátor alakjával. Az ide tartozó művek közül írásomban Barnás Ferenc a kilencedik című művét elemzem, melyben a társadalmi nemi viszonylatok, a hatalom hétköznapokban való működésének módja összetett narrációs technikával mondható csak el. A főszereplő kisfiú nézőpontjából egy erőszakon és elnyomáson alapuló patriarchális társadalom jelenik meg, melynek a gyermek korlátozott látószögű elszenvedője, ugyanakkor reflexív elbeszélője is. Tanulmányomban azt igyekszem bizonyítani, hogy a regényben ez a paradoxnak tűnő kettősség a posztmodern irónia jelenlétével magyarázható. Az ironikus identitás által válik lehetővé a maszkulin dominancia démonikus világának kritikus elbeszélése és értelmezése.
