Molnár Csilla
IN: Partitúra Irodalomtudományi folyóirat, IX. évfolyam, 1. szám, 2014, 89-100. oldal, ISSN 1336-7307
DOI: 10.17846/PA.2014.9.1.89-100
Absztrakt
Weöres sándor Psyché című művének olvasásakor az elemzők egy részének jellemző gesztusa, hogy a főhősnő-elbeszélő fiktív voltának megállapítása után a szövegtől független entitásként szemléljék őt. Bár elismerik, hogy Weöres milyen bravúrosan élt az alakteremtés eszközeivel, valós és fiktív alakok szövegeinek, adatainak, életeseményeinek szerepeltetésével és a korabeli beszéd imitálásával. Esetünkben a fikció és valóság viszonyában a gender összefüggésében történő értelmezés lehetőségét az teremti meg, hogy Lónyay Erzsébet Psychéalakja a szöveg megszületése óta eltelt negyven év alatt is állandóan átalakul a társadalmi nemről való diskurzus kontextusában. Ennek megfelelően Psyché önazonossága olyan fiktív identitás, amely a múló idő során adódó társadalmi kötöttségek között jön létre és performálódik újra és újra, alakja folyamatszerűen létezik. Vizsgálatomban az is fontos szempont, hogy a fiktív Psyché költőnő éppolyan narratív és performatív beszédcselekvések hálózatában válik értelmezhetővé, mint bármilyen valóságos személy identitása. Ennek megfelelően viszont az értő olvasás, de már az írás megkerülhetetlen velejárója az értelemképződés hermeneutikai természete.