Haramza Kristóf
IN: Partitúra Irodalomtudományi folyóirat, Évfolyam XIX. , Szám 2, 2024, 23-36. oldal , ISSN 1336-7307 DOI: 10.17846/PA.2024.19.2.23-36 Absztrakt:
Tersánszky Józsi Jenő 1929-es megjelenésű regénye, A margarétás dal a félig orosz, félig német származású nő, Natasa Gajdarova sorsát tárja elénk. A puszta militarista színből azonban kilép ez a főhősnő, aki sokkal inkább foglalkozik a szerelemről alkotott belső-lelki dilemmáival és tévképzeteivel, mint a kívül pusztító háború szerencsés vagy szerencsétlen fordulataival. A főhősnő jellemének paradoxitásai, a regény világképe és elbeszélés-technikája, valamint a közbeékelt szövegtípusok aspektusai nemcsak a befogadás, hanem az értelmezés oldaláról is produktivitást kívánnak meg. Natasa érzelmi világát és az elbeszélés furfangos praktikáit csak úgy érthetjük meg, ha e „regényes szívügy” külső és belső indítékait és mozgatórugóit is feltárjuk, s a szövegben rejlő, elharapott és elhallgatott mondatokat kiegészítjük.
