Dobos István
IN: Partitúra Irodalomtudományi folyóirat, Évfolyam XX. , Szám 1, 2025, 3-20. oldal , ISSN 1336-7307 DOI: 10.17846/PA.2025.20.1.3-20
Absztrakt:
Az „új kritika” szoros szövegértelmezésének tovább gondolásaként értékelhető Kosztolányi saját módszertani kezdeményezése a „pszichofizikai olvasás”, melynek biopoétikai tételsor adja az elvi kiindulópontját: „A test a vers szövege.” „Működése nem fizikai, nem is pszichikai, hanem a kettő együtt: pszichofizikai eljárás.” Kosztolányi foglalkozott az irodalmi alkotás és befogadás biológiai-fiziológiai vonatkozásaival, olyan mentális jelenségek egyszerre élettani és poétikai magyarázatával, mint az érzékszervek egymásra hatása, a keletkező benyomások újabb érzetet mozgósító képessége, az együtt érzékelés, a képzettársítás vagy a test részvétele a vers és prózaritmusban. Kosztolányi a zene és a fogalom kapcsolatát gyakran hasonlítja test és lélek viszonyához A „pszichofizikai olvasás” nemcsak a szó fogalmi jegyét érzékeli, hanem tudattalan tartalmát és zenei értelmét is.
