Bengi László
IN: Partitúra Irodalomtudományi folyóirat, Évfolyam: XI. , Szám 2, 2016, 3-12. oldal, ISSN 1336-7307
DOI: 10.17846/PA.2016.11.2.3-12
Absztrakt:
A kortárs elméleti megfontolásokat kettős viszony fűzi a műfajiság problémájához: jóllehet az irodalomértelmezés diszkurzusából nemigen látszanak kiűzhetőnek a műfaji kategóriák, alig palástolható teoretikus kétely övezi a világos műfajtipológiák hasznavehetőségét. Ezzel egyre inkább megkérdőjeleződik a műfajkeverés, a szinkretizmus és hibridizáció jelenségeinek értelmezése, amely pedig a 20. század közepére a műfajelméleti figyelem pereméről annak középpontjába került. Az irodalom
történetét lényegében végigkísérő átmeneti műfajok ugyanis a romantikus és modern irodalom történeti tapasztalata felől kiváltképp nem mellőzhető kérdéskört képeznek. A műfaji emlékezetnek kezdettől fogva azok a rétegei járulhattak hozzá releváns szempontokkal ezeknek a műveknek megértéséhez, amelyek – kikerülve robosztusság és flexibilitás dichotómiáját – elszakadtak a műfajelmélet „teoretikus” stabilitásának és a műfajok „gyakorlati” változékonyságának kevés interpretatív erővel bíró oppozíciójától.
