Tarjányi Eszter
IN: Partitúra Irodalomtudományi folyóirat, Évfolyam: XI. , Szám 2, 2016, 31-50. oldal, ISSN 1336-7307
DOI: 10.17846/PA.2016.11.2.31-50
Absztrakt:
A századfordulós operett az utóbbi évtizedekben egyre feltűnőbb érdeklődést vált ki. E fellendülő kutatás nézőpontjából válik észrevehetővé Kosztolányi Pacsirta című regényének az operettel létesített különleges viszonya. Két zenés művel is kapcsolatba lép a regény: a hatodik fejezetben A gésákat nézik a szerepelők, Lehár Ferenc Pacsirtája pedig a szüzsé hátteréhez kínál értelmezői keretet. Nem összehasonlító értelmezés a dolgozat célja, hanem a regény ironikus operettszerűségének a bemutatása. A XX. századba lépve a szabályosabb műfajszerűséget a populáris műfajok kezdik képviselni, ellentétben az újszerűségre vonatkozó elvárásoknak megfelelni kívánó, a műfajidegen eredetiséget szem előtt tartó művekkel. Kosztolányi lélektani regénye az operettre rájátszó elbeszélésmódjával és más populáris zeneművek felidézésével a könnyűzene műfaji stabilitást adó lehetőségét használja ki, egyszerre nyitva a médiumok közötti és műfajok közötti összefüggésrendre.
