Miloš Zelenka
IN: Partitúra Irodalomtudományi folyóirat, Évfolyam: XII. , Szám 1, 2017, 3-16. oldal, ISSN 1336-7307
DOI: 10.17846/PA.2017.12.1.3-16
Absztrakt:
A tanulmány Közép-Európa irodalomtudományi meghatározásával foglalkozik. E Kelet és Nyugat között fekvő vagy azt keresztező kulturális és földrajzi tér instabil centrumok és perifériák változó pozícióival, etnikumok, kultúrák és vallások keveredésével tűnik ki. A kölcsönös „érintkezés” térbeli elve intenzívebb kommunikációhoz és az irodalmi értékek intenzívebb cseréjéhez vezetett, de ugyanúgy a megértéshez és a művészi hagyományok, poétikák, normák és konvenciók találkozásához is. Míg a minimalista koncepciók alapját a bináris ellentétpárok képezik (mi – ők, saját – idegen, centrum – periféria), melyek e Németország és Oroszország közt elterülő, szláv és nem szláv nemzetek alkotta specifikus régiót jellemzik, addig a maximalista koncepciók Közép-Európát főként axiologikusan, a latin kereszténység hagyományával összefüggő eszmék történeti együtteseként fogják föl. Közép-Európa irodalomtudományi megközelítéseiben a fő kérdés az, hogy ezek az ideologémák vajon a műfajok, poétikák és stílusok, azaz az irodalmi struktúrák szintjén is kimutathatók-e. Némely teoretikus véleménye szerint a műalkotások interpoétikai közep-európaisága (mint időtlen kulturális modellek és állandók) a groteszk, az irónia, a szatíra, a kabaré és a posztmodern közép-európai változatában ragadható meg. A tanulmány továbbá összefoglalja a Közép-Európa felfogását illető hasonlóságokat és különbségeket a szlovák, cseh, lengyel és magyar irodalomtudományi kontextusban.
