Mizsur Dániel
IN: Partitúra Irodalomtudományi folyóirat, Évfolyam: XII. , Szám 1, 2017, 65-92. oldal, ISSN 1336-7307
DOI: 10.17846/PA.2017.12.1.65-92
Absztrakt:
A tanulmány Az atléta halála olyan olvasatának kiépítésére vállalkozik, amely a regényben íródó fiktív életrajzot nem fiktív módon olvassa, így annak valószerűségére alapozva vizsgálja meg az elbeszélői tevékenység működését, kiemelt figyelmet fordítva az emlékszövegíró elbeszélői illetékességére, nyelvi kompetenciájára, valamint a szövegszervezés kérdéskörére. Ez az olvasásmód, értelmezői módszertan természetesen nem szükségszerűen adódik, a dolgozat ezért Philippe Lejeune ismert önéletírói paktumának egyfajta adaptálásával alakítja ki azt. A realista normák felől az életrajz fókuszált személyiségének idézett monológja, a regény elbeszélője, Hildi által működtetett – Mészöly epikai művészetére jellemző – sűrített, bölcseleti-poétikus nyelv, valamint Az atléta halála központi metaforájának, a lepkének kompozíciós metaforaként való szerepeltetése válik problematikussá. A tanulmány mindezekre a realista szövegszervezéstől való elmozdulással, valamint a szerzői intervencióval válaszol.
