Smid József
IN: Partitúra Irodalomtudományi folyóirat, Évfolyam: XIII. , Szám 2, 2018, 69-90. oldal, ISSN 1336-7307
DOI: 10.17846/PA.2018.13.2.69-90
Absztrakt:
Tanulmányomban amellett érvelek, hogy az antropológiai differenciát ontológiailag megalapozottnak tekinteni már eleve olyan technikák implementálását teszi szükségessé, amelyek bináris oppozíciók egész sorát állítják fel ember és állat között. Ezért először azt problematizálom, hogy a kultúrtechnika-kutatók jelentékeny hányada az intézményesített gyakorlatokat kizárólag antropotechnikaként érti, ezzel párhuzamosan kizárva az állati technikáknak egyáltalán a lehetőségét is. Másodszor, cáfolva az antropotechnikák exkluzivitását, arra mutatok rá, hogy éppenséggel az állatok mozgása szolgált az optikai médiumok vizuális hatásainak forrásaként. Harmadszor, erre építve, a filmnek mint mozgóképnek két eltérő médiagenealógiáját ütköztetem: egyrészt a tankönyvi előtörténetet Muybridge és Marey galoppozó lovaival, másrészt egy rizomatikus és technológiai genealógiát a parciális differenciális egyenletekkel, amelyek az emberi test mozgásának lejegyzőrendszeréhez tartoznak. Negyedszer és végül arra jutok, hogy e két versengő médiumtörténeti vonal a médiumnak eltérő konceptualizálhatóságát eredményezi, vagyis míg előbbi a filmet optikai médiumként pozicionálja, utóbbi azt a komputáció műveleteként demonstrálja inkább; konklúzióm szerint mindez annak függvénye, hogy az antropológiai differencia állati vagy emberi oldalát priorizáljuk-e.
