Száz Pál
IN: Partitúra Irodalomtudományi folyóirat, Évfolyam XVI. , Szám 1, 2020, 51-100. oldal , ISSN 1336-7307
DOI: 10.17846/PA.2021.16.1.51-100
Absztrakt:
A tanulmány egy regionális, a kárpátaljai/máramarosi térséghez kapcsolódó többnyelvű és transzkulturális zsidó kánon megalkotásának lehetőségeit körvonalazza. A történelmi Magyarország e jelentős zsidó lakossággal rendelkező transzkulturális térségét befolyásolta legjelentősebben a haszidizmus, s ez a helyi zsidó közeget ábrázoló művekben is lecsapódik. Az Osztrák–Magyar Monarchia széthullása utáni, majd a második világháború alatti hatalomváltások determinálták e közösségek életét és a róluk beszámoló művek nyelvi, kulturális, ideológiai, kontextuális, empirikus sokféleségét. E kisebbségi, regionális vonatkozású szöveghalmazt a helyi zsidó világnak véget vető soá határozza meg. E művek némelyike a holokausztirodalom körébe tartozik, a túlélők transzkulturális tapasztalatának prizmáján át tekintenek s emlékeznek vissza az elveszett világra (Elie Wiesel, Helena Maršíková, David Weiss Halivni). Legtöbb alkotása pedig olyan fikciós világot teremt meg, amely a vidék egyszer s mindenkorra múlttá lett valóságából táplálkozik. A nyelvi, kontextuális, kulturális és ideológiai különbségeken túl Ujvári Péter, Ivan Olbracht, Elie Wiesel, Schön Dezső, Láng György tárgyalt műveinek manifeszt regionális vonatkozása közös vonás – ám a fikcionalizáló aktusok különböző működésének betudhatóan eltérő módon valósítják meg e beágyazottságot. Van-e tehát értelme regionális kánonról beszélni e széttartó halmaz esetében? Az elemzés négy olyan tipikus, a transzkulturális régió szempontjából releváns narratívát különít el, amely e műveket összeolvashatóvá teszi.
