Horváth Csaba
IN: Partitúra Irodalomtudományi folyóirat, Évfolyam: XVII. , Szám: 1, 2022, 95-104. oldal, ISSN 1336-7307
DOI: 10.17846/PA.2022.17.1.95-104
Absztrakt:
A bűnügyi regény a világ megismerhetőségének, s így felderíthetőségének gondolatával mindig azonosult, ugyanakkor az igazság és a jog összeegyeztethetetlensége már a klasszikus krimi korában is megjelent. S ahogyan a műfaj a XX. században egyre inkább problematizálta az igazság éthoszát, úgy lett egyre kérdésesebb a világ megérthetőségének logikai vetülete is. András László Vörös korona című regénye a félmúlt történelmi regényének és az arra épülő politikai kriminek a lehetőségét villantja fel, ám egyben azt is tudatosítja, hogy az igazságtétel bármilyen formája csak egy kiüresedett narratív forma továbbélése lehet. A könyv nyomozója korábban matematikus volt. A cselekmény elején kataforaként ismertetett, a valószínűségre vonatkozó sejtése a világ megismerhetőségével, sőt a lét fundamentális kérdéseivel is összefügg, s azt mutatja, hogy nem csupán a logikát írja felül a valóság, de a jó és rossz fogalma is csak sejtésként, a tétellé válás bizonyossága előtti állapotban lehet hiteles.
