Csehy Zoltán
IN: Partitúra Irodalomtudományi folyóirat, Évfolyam: XVII. , Szám: 2, 2022, 15-34. oldal, ISSN 1336-7307
DOI: 10.17846/PA.2022.17.2.15-34
Absztrakt:
Ez az írás egy nagyobb projekt része, mely Márai „teljes” és „hiányos”, nyilvános és privát naplóiból kiindulva vizsgálja Márai viszonyát a mássághoz, a homoszexualitáshoz, a queer jelenségekhez. A projekt rögzíteni szeretné a sokszor szinte „anarchista” nyitottság és az individualizmusból adódó elhatárolódás izgalmas retorikai játékát, de ki is akarja jelölni Márai helyét a magyar irodalom queer diskurzusában. Márai nem pusztán a téma releváns irodalmi diskurzussá válásának tanúja (sőt a Zendülők, illetve az Egy polgár vallomásai révén alakítója), hanem kritikusa is, sőt alighanem egyetlen magyar íróként követte viszonylag élénk figyelemmel (kivált az amerikai) meleg emancipációs mozgalmak felemelkedését, politikai, közéleti, sőt művészeti tényezővé alakulását. Ez az írás ennek a komplex világnak csak egyetlen szegmensét vizsgálja: a Gide, Proust és Green „meleg” írásaival, illetve melegségével kapcsolatos naplóbejegyzéseket. A „teljes” napló természetesen a pillanat műfaja is: ennek megfelelően nem mindig vonható le a bejegyzésekből „álláspontszerű” tézis, mégis fontos lehet az a dinamika, mely tolerancia és intolerancia, írói és emberi, etikai és művészi komfortzóna között bontakozik ki. Ahogy az sem mellékes, hogy ezek a mozgások mennyire rezonálnak a kérdés tekintetében sokszor meglehetősen szemérmes vagy sokkal inkább érdektelen Máraiszakirodalomban, illetve bukkannak fel a primer szépirodalmi alkotásokban. A szexus és a másság kérdései szinte nem is tűnnek fel sem a naplómegjelenéseket kísérő szorgos és kiterjedt recenzióirodalomban, s nem kaptak szerepet nagyobb lélegzetű tanulmányokban sem.
