Lénárt Tamás
IN: Partitúra Irodalomtudományi folyóirat, Évfolyam XIX. , Szám 2, 2024, 3-12. oldal , ISSN 1336-7307 DOI: 10.17846/PA.2024.19.2.3-12 Absztrakt:
A tanulmány Franz Kafka A kastély című regénytöredékét vizsgálja, elsődlegesen a nyelvhasználat és annak anomáliái szempontjából. A vizsgálat kiindulópontja a Gilles Deleuze és Félix Guattari Kafka c. könyvében megfogalmazott nyelvszemlélet, amely egy primordiális felfogás helyett a nyelvet másodlagosnak, idegennek és akár veszélyesnek tekinti. E felfogás felől közelítve a regénytöredékhez, annak elbeszélői hangja egy analitikus, kísérletező, ugyanakkor mérlegelő és megbízhatatlan, egyszóval idegennek ható nyelvet beszél, amely nem bemutatja a regényvilágot, mint inkább formálja, alakítja azt, miközben rámutat önnön változásaira és eseményszerűségére. Ez a sajátos nyelvhasználat alapozza meg a szö- veg különös, „kísérteties” légkörét, a sokszor „helynélküli” szereplőket és interakcióikat, és ezzel a 20 századi prózairodalom egyik meghatározó tendenciájának egyik első, paradigmaalkotó művének tekinthető.
