Somogyi Gyula
IN: Partitúra Irodalomtudományi folyóirat, X. évfolyam, 1. szám, 2015, 3-18. oldal, ISSN 1336-7307
DOI: 10.17846/PA.2015.5.1.3-18
Absztrakt
Míg a 18. századi regényekben a civilizációtól távoli helyek alakították a gótikus képzelet ikonikus tereit, addig a 19. század írói felfedezték a nagyvárosban rejlő borzalmaknak, s a század közepe óta a metropolisz kiapadhatatlan forrásává vált a gótikus és a horror történeteknek. A jelen esszé arra tesz kísérletet, hogy összevesse a gótikus város ábrázolását edgar Allan Poe A tömeg embere (1840) című novellájában, a nagyvárosi horror egyik első példájában, illetve a metropolisz egy közelmúltból származó reprezentációjában, Clive Barker Éjféli etetés (1984) című szövegében, amely két elbeszélést számos izgalmas kapocs köt össze. Lezárásképpen pedig Barker elbeszélésének Ryȗhei kitamura rendezésében készült filmadaptációját (2008) vizsgálja, hiszen ez az összefüggésrendszer Poe elbeszélésének újraírásaként olvasható: mindhárom történet arról szól, ahogyan a flaneur felfedezi a nagyváros rejtélyeit, s elérkezik arra a pontra, ahol a racionális világ mögött megpillanthatja az hétköznapi életet irányító irracionális erőket.
