Komornik Eszter
IN: Partitúra Irodalomtudományi folyóirat, X. évfolyam, 2. szám, 2015, 61-78. oldal, ISSN 1336-7307
DOI: 10.17846/PA.2015.10.2.79-104
Absztrakt
Az adaptációs képregények Magyarországon egyértelműen sajátos műfajt alkotnak, hiszen jóideig csak ez a típus volt elérhető a közönség számára – ezért nem is meglepő, hogy maga az elnevezés (képregény) is ebből a szoros irodalmi kötődésből ered. Az adaptációkhoz többnyire a forrásmű felől, irodalmi szempontok alapján közelítettek, mely összevetésben a képregény – érthető módon – alulmaradt. Bár népszerűsítő igénnyel készült, a legtöbben mégis az eredeti kilúgozásáról, elgiccsesítéséről, meghamisításáról beszéltek, ami nemhogy ösztönözne az irodalmi mű elolvasására, hanem egyenesen leszoktat az olvasásról. A tanulmány egyik nem titkolt célja az, hogy ezekre a kritikákra rácáfoljon. Először a képregény eltérő definícióit ismerteti, majd rátér a magyar képregénytörténet vonatkozó szakaszának rövid ismertetésére és a hazai képregényes szcéna bemutatására. A konkrét elemzés a narratológia azon kijelentésére alapul, miszerint a narratíva eleve független médiumától.
