Boros Lili
IN: Partitúra Irodalomtudományi folyóirat, Évfolyam XIX. , Szám 1, 2024, 21-28. oldal , ISSN 1336-7307
DOI: 10.17846/PA.2024.19.1.21-28
Absztrakt:
Az intermedialitás művészettörténeti fogalomhasználata szorosan összekapcsolódott a képzőművészetben a hatvanas években egyre erőteljesebbé váló kiterjesztett médiumhasználattal, a mediális határok kitágításával. Ez gyakorta együtt járt a médiumok alkalmazhatóságának, működésének
– a mű általi– vizsgálatával. Dolgozatomban művészettörténeti és szemiotikai módszertan összefonódását, a képzőművészeti jelhasználat változását vizsgálom annak érdekében, hogy az intermedialitás fogalmi határait felvázoljam. Megállapítom, hogy a szemiotika az ikon-index-szimbólum felőli jelfelosztás, a jeltípusok közötti átmenet és váltás (pl. de- vagy reikonicizálódás) alkalmas a művészettörténet jelenségeinek és módszereinek értelmezésére.
